Hmmm hol is kezdjem? Nos mindennek az elején, vagyis a repülő úttal. Most repültem életemben először, szóval izgi volt. Hajnali 6-kor felkeltünk, és bepattantunk mostoha nagyapám kocsijába. Kb. 7-re kint voltunk. Búcsúzás puszi-puszi, aztán már a várótérben is ültünk. Asszem becsenpéztem a gépre egy 500ml-es sampont a megengedett 150ml-es helyett, de nem nagyon szóltak. A váróban ettünk hamuban sült pogácsát, ami fincsi volt. Azzal a biztos tudattal ettem, hogy ablak mellé fogunk ülni, mert olyan jegyet vettünk, ami arra jogosít fel, hogy mi száljunk fel először a gépre. Eljött a pillanat, és a légikisérő nő szólította azokat akiknek ilyen jegye van. Hehe, azok mi vagyunk (úgy éreztem magamat, mint egy VIP sztár)! Beszáltunk a buszba, ami kivisz a repülő ajtajáig( a repülő úgy 1 percre volt gyalog). A busz nem indult. 2másodperc múlva jöttek azok akiknek nem volt spéci jegyük, és bejöttek ugyanabba a buszba. Ennyit a VIP jegyről. Mindenki megrohamozta a gépet. Szerencsére találtam ablakmelletti helyet. Elindult a gép.  Olyan volt, mint a vidámparkban a szabadesés torony, és vártam mikor esik le. Ez szerencsére nem történt meg, hiszen itt írok.  1 perc múlva:-Jujj de izgi!  15perc múlva:-Uncsi!!! 30perc múlva:-Grrrrr...(horkolás) Mikor megérkeztünk esett az eső (hmm a szép Anglia). Mentünk a csomagjainkért. A szalag 15percen keresztül egy félig üres sörösdobozt vitt körbe, úgyhogy már kívülről tudtam az összetevőket. Aztán a légikisérő nő ráugrott a szalagra, és a szalag kivitte a szabadba. Pár perc múlva meg visszahozta. Ezt én is kipróbáltam volna. És lőn csoda megjelentek a csomagjaink. Kifelé menet 2 sorba kellett állni: EU-s országok, Nem EU-s országok. Volt egy harmadik kijárat , de azt pisztolyos katonák őrizték, sztem oda kellett volna kiírni: Terroristák ide:P. Sikeresen eljutottunk egy vonatos helyre. Csak az volt a baj, hogy sehova se volt kiírva, hogy hova mennek a vonatok. Végülis jött egy információs pasi, aki elmondta. Na minden rendben, megyünk a mozgólépcsőn, mikor Anyu elveszti az egyensúlyát, mivel rámborult én is elvesztettem, és csak úgy feküdtünk a mozgólépcsőn, és kalimpáltunk a lábunkkal. Vicces, de ugyanakkor fájdalmas élmény volt, mert felhorzsoltam az oldalam, mire fel tudtam állni. Sztem azt gondolhatták magukban az emberek: Ezek a magyarok milyen furán használják a mozgólépcsőt. Azután liftel mentünk. Mindenesetre eljutottunk egy olyan helyre ahol oyster-t kellett használnunk( az oyster az egy bérlet szerűség, amit oda kell érinteni a leolvasóhoz induláskor és leszálláskor, és akkor megmondja mennyit utaztál, és levonja a pénzt az oysteredről). Valamit félre értettünk,  mert azt hittük, hogy egy másik jegy jó, de az nem volt jó, szóval sípolt a kijáratnál. Jött az őr, mi meg eljátszottuk a "nem beszélni jól angol" családot( Anyum meg nevelő apum is tanított angolul dolgokat diákoknak). Őr:-Mennyi ideje vannak itt ?                         Mi:-2 órája (nevelő apum már egy éve, de mindegy, mi akkor is csak 2 órája)   Őr:- Na jó, most az 1x elengedem magukat.     Mi:- Köszönjük, köszönjük szépen.  Szóval így értünk el a házunkig, ahol nagyon-nagyon sok pók lakott, de azt majd máskor mesélem el. Egyelőre ennyi, majd még írok később de most tanulnom kell.